Megadtam magam a minyon-mániának…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymama, aki elhatározta, hogy a kis unokáinak nagyon sokat fog mesélni. Sőt, nem csak mesélni fog, hanem készít nekik szép textil mesekönyvet, varr majd nekik bábokat, amikkel el is tudják majd játszani a mesét vagy tovább tudják álmodni a történetet és kézbe is vehessék a mesefigurát. Így aztán majd megvarrja a világszép nádszál kisasszonyt, a királyfit, a kismalacot és a farkast, az ökröcskét, a rókát és nyulat és a rengeteg mesehőst, akikkel a szép magyar népmesék telis-tele vannak….Ez nem kis feladat egy nagymama szerepet komolyan vevő számára…nem biza..rögtön neki is kell állni, mert az egyik kis unoka már itt kopogtat…Így aztán a három kis malac és a farkas varrását nagy erőkkel már meg is kezdte….közben, mert a nagymama is ember, kitekintett a világra, mi is a módi manapság…ráncolta, ráncolta a homlokát, mert akárhova nézett mindenhol valami sárga jószágot látott…nono, nézzük csak meg közelebbről…minion?…minyonok?… süti ez vagy valami lény?.. töprengett sokat és látja ám ez a nagymamaszerű lény, hogy ez valami őrület, ami elragadott kicsit, nagyot…jaj, ne má….és mi lesz a magyar népmese hatalmas kincsestárának, megszámlálhatatlan, cuki mesefigurájával.…. és akkor….. hirtelen félretette a kismalackákat, akik ujjbábként készültek világra jönni és unokákat vidítani….kicsit még bizonytalankodott, mikor a sárga és kék filcet keresgélte a rongyoszsákban, de aztán eszébe jutott a Laár Andrással készült interjú, amit a minap olvasott…kicsit elmosolyodott és megvarrta az ujjbáb- minyonokat….talán elférnek a kismalacok mellett…

“Ha az ember vállalta, hogy modern társadalomban él, akkor ez van.” Laár András

Elkészültek a nagymama minyonjai